Farkas Gábor nyugalmazott levéltár-igazgató

Előadásom Fehérvár 1932-1938 közötti időszakának bővebb elemzéséről szól. Azt kell mondanom, hogy a tespedt Székesfehérvár társadalmát éppen Hóman Bálint képviselőségével és az új polgármesternek a közreműködésével sikerült megváltoztatni.

Hóman Bálint ismeretlen ember volt Fehérváron és nem volt könnyű a megválasztatása. Ugyanis nagy volt az ellenzék is, az ellenzéki propaganda, amelyet ellene a helyi akarnokok és a mögötte felsorakozó politikai csoportosulások kifejtettek. Mégis a fehérvári kormánypárt, amelyet Széchényi Viktor főispán vezet – aki 1926-tól irányította a városi kormánypártot az által vezérelt két törvényhatóságban, Fejér vármegyében és a városban –, 1939-ben váltják csak le. A fehérvári kormánypárt mindig megtalálta azokat a mozzanatokat, amelyeket a kormány akaratának megfelelően tudott érvényesíteni: 1926-os választáson gróf Károlyi Józsefet minden további nélkül megválasztották, pedig ekkor már nagyon beteges, nem sokat törődik a mandátummal, ennek ellenére, a kormányfőnek, Bethlen Istvánnak az a véleménye, hogy Fehérváron sok csalódás érheti a politikusokat, ezért Károlyi József maradjon.

1927-ben volt a felsőházi küldöttek választása, és minden további nélkül bekerülnek a kormánypárt emberei, illetőleg a kormánypárt emberei választják meg Mátrai Rudolfot küldöttnek.

1929-ben az általános törvényhatósági választások voltak. Majdnem mindenki a kormánypárt tagja, illetőleg a kormánypárthoz közel álló.

Ekkor jön Fehérvár „fekete napja”. Kiderül, hogy 1930 júliusáig a felső vezetés tíz éven keresztül panamázott. Sok pénzt sikkasztottak el – hogy mennyit, az sohasem derült ki. Annyit tudunk, hogy a városi főmérnök öngyilkos lett, és a felesége több mint húszezer pengőt fizetett vissza a városi kasszába. Ez óriási pénz a gazdasági válság idejében.

Gazdasági válság van, és kezd érvényesülni a törvényhatósági bizottságban egy csoportnak az a véleménye, hogy olyan embert kell Fehérvárra országgyűlési képviselőnek választani, aki a kormányhoz közel áll, és pénzt tud szerezni a városnak, a város fejlesztésére. Valóban úgy nézett ki a helyzet, hogy Károlyi Gyula miniszterelnök lesz, de itt is közbe szólt a sors, ugyanis Károlyi nem tudott egy év alatt úrrá lenni a pénzügyi válságon. 1932-ben, a legmélyebb a pénzügyi válságban, a városban nagy a nyomor, munkanélküliség, de a polgármester rendet tudott teremteni, a történelmi középosztály akarata érvényesülhetett. 1932. október 27-én Károly Gyula visszaadja a megbízást – az még nem feltétlen jelentette volna, hogy az országgyűlési mandátumát is visszaadja –, de ő sértődötten visszavonult, csak a kormányzó közvetlen környezetében maradt meg tanácsadónak.

A főispánnal a kormánypárti központban a Gömbös-kormány kultuszminiszterének Hóman Bálint nevét közölték, akinek jelenleg nincs képviselői mandátuma, tehát őt kell megválasztatni. Amikor a főispán összehívja a képviselői jelölőgyűlést, s előadja, hogy Hóman Bálintot kell megválasztani – ez száz tagú közönség előtt, a városháza nagytermében zajlott le –, az ellenzék rögtön ellentmondott: „nem ismerjük, hogy tudnánk bizalmat belefektetni?”. A jelölőgyűlésen Hómant svábiszkinak, germanofilnek minősítették, aki a Gömbös kormány német-olasz orientációját feltétlenül elfogadta, sőt támogatta.

A helyi emberek néhány nevet felsorolnak, nagyon erősek a felsővárosi, alsóvárosi kisgazdák, erősek a kereszténydemokraták, különböző érdekcsoportok, mint pl. a tíztagú ügyvédcsoport, mindegyiknek megvoltak a maguk jelöltjei, mert nem akarták Hóman Bálintot. Széchényi Viktor főispán kijelentette, nem kellenek neki a fehérvári posványból kiemelt freiter és káplás szintű egyének, akik nem érdemesek a város képviselői mandátumára.

A kormánypárt neve a városban Hóman-párttá változott, amely november 7-én jött létre. Elnöke Kepes János királyi közjegyző lett, akinek az irodájában rendezték be a párthelyiséget, ő irányította a korteskedést. November 10-től tartózkodott a városban, kortes útjaira a városi előkelőségek is elkísérték. A konfliktusokkal terhelt, feszült politikai légkörben jelentkezett Hóman ellenfele, az országos tekintélynek örvendő Friedrich István, aki mögé a Gömbös kormány összes ellenfele felsorakozott: legitimisták (Pallavicini György őrgróf, Sigray Antal, Andrássy és az Odescalchi családok), liberálisok, kisgazdák, októbristák, szocialisták (köztük Szeder Ferenc, Rassay Károly, Fábián Béla, stb.). A választáson Hóman Bálint fölényesen győzött: Hóman 7075, Friedrich 3721 szavazatot kapott. Az eredmény jelezte, hogy a város a kormánypárti győzelemmel szakított eddigi ellenzékiségével, és az országos politikai képbe integrálódott Hóman Bálinttal.

A város vezetésébe új nemzedék került, akik eddig a második, harmadik vonalban tevékenykedtek, és a gazdaság, a társadalom, a politika pozícióit átvéve, a kormányprogram végrehajtói lettek. A jobboldali politikai csoport a gömbösi programban a nemzeti megújulást vélte. Hitte, hogy a kormány a társadalmi igazságtalanságok megszüntetésére törekszik. Az 1934. évi törvényhatósági választásokon a tagság egésze a Hóman-pártból vagy a közvetlen támogatókból került ki. Az 1935. évi képviselőházi választást Hóman ellenjelölt nélkül nyerte meg. A vármegyei választókerületekben a Gömbös-hívők győztek. A Hóman-pártnak a liberális polgári oldalról nem volt ellenfele, azonban a jobboldaliság kitermelte új ellenzékét, a nemzeti szocialistákat és a nemzeti radikálisokat.

Hóman Bálint azonban, a városi kormánycsoport támogatásának megfelelően, tovább őrizte az 1932-ben megszerzett mandátumát.

Hóman Bálint Fehérváron bebetonozta magát a közéletbe; a polgármester mellett a városi politikai élet meghatározó tényezőjévé vált. Feladatának tekintette az 1938. évi Szent István jubileumi év előkészítését.

A 8 órai Újság 1936. július 17-i számában olvasható, hogy az 1938. évi országgyűlést (felső- és alsóház együttes ülését) Fehérváron tartják az András-gyepen, ahol Szent István emlékét törvénybe iktatják, és a halálozás napját nemzeti ünneppé nyilvánítják. Az újság hírül adta: a Szentszék is határozott az 1938. évi eucharisztikus kongresszus magyarországi rendezvényeiről. A szervezés ezután felgyorsult; a kormányzó 1936. augusztus 20-i kéziratában utasította a miniszterelnököt, hogy az 1938. évi rendezvényeket országos programmá tegye. Székesfehérváron a Boldogasszony Bazilika, a „basilica grandis” romjainak feltárása.

1938. május 22-én került sor Székesfehérváron a vitézzé avatásra, az országgyűlésre pedig augusztus 18-án. Ekkor megalkották a Lex Albensis-t (1938.XXIV. tc.), melyben elrendelték Szent István király emlékének évenkénti megünneplését.