Mózessy Gergely gyűjteményigazgató

Hóman nevét két felirat is őrizte

Csitáry G. Emil polgármester már 1933-ban szorgalmazta – megértve az egyházmegye anyagi természetű nehézségeit –, hogy a székesfehérvári püspökség kulturális javai is kerüljenek 1938-ra megfelelő állapotba. Megoldásukban Hóman Bálintra is kulcsfontosságú szerep hárult.

A püspökségek az1920-as évek végére csőd közeli állapotba kerültek. Ehhez társult a gazdasági világválság is. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter ígért segítséget, de sok gyakorlati segítséget nem tudott adni a krízisből való kilábaláshoz. Mivel a fehérvári egyházmegye adóssága 1932-ben meghaladta az egymillió pengőt, Serédi Jusztitián hercegprímás azt javasolta Shvoy püspöknek, hogy a minisztériumtól bizalmas levélben kérje a gazdaság szanálását. Ezt a levelet már az új miniszterhez, Hóman Bálinthoz kellett intéznie a püspöknek. Hóman Bálint 1932 őszén Gömbös Gyula miniszterelnök kormányának lett a tagja, mely kormánnyal szemben a katolikus klérus bizalmatlan volt. A kormánnyal szembeni bizalmatlanság árnya azonban érdekes módon nem vetült a vallás- és közoktatási miniszter személyére. Serédi hercegprímás kevéssel a kormányalakítás után így nyilatkozott róla a püspökkari konferencián: kultuszminiszteri működése elé a katolikusok bizalommal tekinthetnek.

A Gömbös-éra elmúltával a kultuszminiszter és a püspöki kar közt jelentősebb konfliktus csak a nemzetiségi iskolák átalakításával kapcsolatos kormányzati rendelkezés körül alakult ki 1937-ben. Az összeomlástól a gazdaságot azonban így is csak Hóman újabb beavatkozása mentette meg: a miniszter átvállalta évi 30 ezer pengő értékben az MNB kölcsön törlesztését, ezáltal a gazdaság működtetéséhez és modernizálásához égetően szükséges forgótőke helyben maradt. Csak e részletezett gazdasági nehézségek ismeretében értékelhetjük reálisan a kulturális értékmentő munkát, melyet a székesfehérvári egyházmegye a harmincas években végzett.

1933 és 1938 között megdöbbentően nagy léptékű munkák zajlottak le az egyházmegye különböző gyűjteményeiben. Egyfelől megtörtént a püspöki levéltár átfogó rendezése, a püspöki könyvtár állományának feltárása, katalogizálása. Megtörtént a szeminárium könyvtárának állományátalakítása és a kor igényeit kielégítő szakkönyvtárrá fejlesztése, valamint egy papi kölcsönkönyvtár felállítása is.

Kétségtelenül a múzeumszervezés volt a leglátványosabb eleme a gyűjteményi munkáknak. Az új intézmény a nagyközönség előtt 1938. október 13-án nyitotta meg kapuit. A szeminárium épületében berendezett állandónak megálmodott tárlat volt Magyarország első olyan egyházművészeti kiállítása, amely kifejezetten kiállítási célú műtárgygyűjtés eredményeként jött létre. Emellett lezajlott a székesegyház rekonstrukciója az altemplom méltó kialakításával, elkészült Prohászka Ottokár remekbe szabott síremléke is.

Vizsgáljuk most a gyűjteményi munka részleteit és benne a miniszter szerepét. Shvoy Lajos püspök Kuthy István szemináriumi tanárra bízta a levéltár- és könyvtárrendezést. Az egyházmegye 1934 őszén, majd decemberében kérelmezte a minisztertől, hogy Juhász József latin-történelem szakos tanárt – kiemelve az állástalan diplomások népes táborából – bízza meg a könyvtári teendőkkel. A püspöki könyvtárban végzett munkáért 1937 novemberétől már Pinke Margit, egy szintén állástalan latin-történelem szakos tanár részére folyósított Hóman Bálint döntése folytán a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államsegélyt.

Hóman Bálint a szakemberek apanázsának biztosításán túlmenően is nyújtott nagylelkű segítséget a kulturális munkákhoz. Minisztériuma a püspökség kérésére 2000 pengővel támogatta az Egyházmegyei Múzeum megnyitását. Hóman Bálint segítségnyújtását két felirat is megörökítette. Aba-Novák Vilmos festményeit, tehát a miniszter emlékét őrizték a kommunizmus évtizedei alatt is – ám mivel időközben ezek ma nem nyilvános területen találhatóak, nemes egyszerűséggel megfeledkeztek róluk.

Az első emléktábla a püspöki palotában található. Az emléktábla latin szövegét Juhász József fogalmazta. Leleplezése 1935. december 9-én történt. A másik emléktábla az Egyházmegyei Múzeum bejáratánál fogadta a látogatókat. Az emléktáblán a Hóman Bálint nevének feltűnése első ránézésre inkább csak méltóságsorból következőnek hat. Azonban elgondolkodtató, hogy már az emléktábla legelső szövegtervezete is ebben a formában idézte meg személyét; míg több más említett neve – így még a polgármesteré is – csak a korrektúrafázisban, Shvoy Lajos püspök kifejezett kérésére került a szövegbe.