Dékány Árpád Sixtus zirci főapát

Nekem kicsit más szemszögből kellett vizsgálni Hóman Bálint személyét, illetve az ő személyének a kapcsolatát a rendi közösségünkkel. Hóman Bálint személyes kapcsolatban volt Békefi Remig rendtársunkkal, aki először levelező, majd rendes tagja az Akadémiának, komoly történész, művelődéstörténésze Magyarországnak.

Békefi Remig olyan ember, aki nem elsősorban a tudásával hatott, hanem mint igazi tanárember a személyiségével. Ez volt a nagy kincse és lehetősége a ciszterci iskoláknak és nevelésnek. Békefi mint egyetemi tanár tanította Hóman Bálintot és sok más olyan személyt, aki Hóman Bálint kortársa volt, sőt később munkatársa. Éppen ezért nagyon visszanyúlok a múltba, amikor is azt próbálom megvilágítani, hogy mi a gyökere annak a fajta stílusnak, gondolkodásmódnak, ami Hóman Bálint személyében, munkásságában, politikai magatartásában is tetten érhető.

Nyilvánvaló, hogy a mester és tanítvány kapcsolat Békefi Remig és Hóman Bálint között egy lelki, szellemi, bensőséges viszonnyá alakult az idők folyamán és itt Békefi Remignek nem csak a személyisége volt fontos, hanem az az út, amit ő választott, mint szerzetes. Szent Benedek Regulánknak a bevezető szakasza az így kezdődik: „Hallgasd fiam a mester tanítását, hajlítsd hozzá szívedet figyelmesen, fogadd a jóságos atya intését készségesen és tettekkel teljesítsd!” A Regula nem más, mint egy iskolának az alapköve, szabályzata, egy olyan közösségi életnek az alapszabálya, amelyben a kölcsönös tanulás, egymás szellemi, lelki, emberi gyarapítása a cél. Valójában az a tekintély, amely Békefi személyében megjelenik Hóman számára, több szakmai tekintélynél. Ebből következtettem olvasván és utánajárván annak, hogy mégis milyen fajta személyes kapcsolat, szakmai együttműködés, tanár-diák viszony lehetett Hóman Bálint és Békefi Remig között.

Tíz évvel Békefi Remig halála után, 1934-ben a Ciszterci Diákszövetség, melynek az egyik elindítója és megszervezője éppen az a Klebelsberg Kunó volt – aki nemcsak ciszterci diákként járt a székesfehérvári gimnáziumunkba, hanem elődje volt vallás- és közoktatásügyi miniszterként Hóman Bálintnak – megszervezi azt a diákszövetséget, amely meg akar emlékezni Békefi Remig életművéről, személyiségéről. E célok miatt az az ötletük támad, hogy Zircen az arborétumban – azon a helyen, ahol Békefi Remig szívesen időzött – építenek egy emlékművet, egy olyan emlékművet, amelyik pihenő is egyben. Ezt az emlékművet maga Hóman Bálint avatja fel, és méltatja mesterének életútját. Létrejött közöttük egy olyan szellemi-lelki kapcsolat, amely Hóman Bálint munkásságából nem maradt ki, nem zárható ki. Békefi személyisége azért is fontos, mert az a fajta felfogás, amelyet az ő szemléletmódjában tetten érhetünk, az bizony felbukkan Hóman Bálintnál is. Klebelsbergnek, de magának Hóman Bálintnak is az volt a szándéka, hogy művelt, nemzeti elkötelezettségre neveljék a gyerekeket, fiatalokat, valamint a tudomány és a szellemi értékek megtalálására, megtartására. Olyan iránymutatás bontakozott ki a ciszterci iskolák munkájában, amely döntően hatott a magyar közoktatás átalakulására – itt főleg a középiskolai szektorra gondolok. Ugyan Klebelsberg Kunó volt az, aki először merített az oktatás átalakításakor a ciszterci rend értékeiből, de Hóman Bálint is erősen hagyatkozott, és támaszkodott miniszterként a mi iskoláinkra, az iskolánk tapasztalatára, s az ott dolgozó, tanító tanárok tudására. Élenjáró szerepet szán Hóman Bálint a ciszterci, de általában az egyházi iskoláknak. Igazi szuggesztív hatást gyakorol Békefi Hóman Bálintra az egyetemi tanulmányai során. Hóman Bálint diáktársaival együtt készít egy ajándék emlékkötetet, dolgozatot Békefinek, egyetemi tanár működésének emlékére.

Hóman nemcsak tisztelte és becsülete a tanítómesterét, Békefi Remiget, hanem példaképnek tartotta. Nem pusztán a tudós tanárt tisztelte benne, hanem szerette az embert is. Éppen ezért Hóman jelleme és mély elkötelezettsége elképzeléseiben, terveiben hazája iránt kétségtelenül Békefi gondolkodásmódjából meríti erejét. A Békefi emlékműavatáson elhangzott emlékszövegből idézek, melyet Hómanék írattak arra a kőtáblára, ami Békefinek Remignek állít emléket a zirci arborétumban: „Békefi Remignek, a legkiválóbb mesternek: édes hazánk régi kultúrája igen éles elméjű kutatójának a ciszterci rend története fáradhatatlan feltárójának ezen emlékművet az örök kegyelet zálogaként állították és ápolják tanítványai”.

Békefi megkérdőjelezhetetlen tudományos hatása, valamint Klebelsberg Kunó megkezdett reformja után Hóman Bálintra vár 1932-től, hogy ezeket a reformokat továbbvigye. S hogy mennyire támaszkodott a ciszterci iskolák segítségére? 1933-tól kezdődően végigjárja a ciszterci iskolákat, főként Fehérváron fordul meg újra és újra. Tulajdonképpen e látogatás után indítja el a fehérvári ciszterci gimnázium épületének felújítását, aminek nagy lendületet ad az 1938-as jubileumi év. Hóman nem kis mértékben támaszkodik a Szent István év kapcsán például Marosi Arnold munkásságára. Hóman Bálint családi jó barátként tért be a fehérvári ciszterciekhez, de szívesen tért be a pécsi ciszter gimnáziumba is, ahol Békefi Remig korábban tanárként működött.

Hóman Bálint szervesen bevonta és kihasználta a ciszterci iskolák szellemi, lelki tapasztalatát, a személyes ismeretségeket, a személyes kötődéseket az általa megkezdett és a nemzet felemelkedését szolgáló reformok érdekében.

Az a pedagógia kincs és lehetőség, amely a mester és tanítvány kapcsolatában rejlik, bizony nemcsak az egyén érvényesülését és sikeres helytállását szolgálhatja, hanem az egyénen keresztül egy nemzet és egy korszak a felemelkedését, a jobb irányba, a pozitív irányba való haladását is megalapozhatja. Éppen ezért nemcsak a mi nevelési, oktatási felelősségünk nagy, hanem ebben a szektorban dolgozóknak is hivatástudatszerűen kell ezt végezni, hogy tényleg nemes szellemű emberek kerülhessenek ki a kezeink alól, s így valamiképpen ne csak az 1938-as Szent István évet, ne csak a 2013-as Szent István évet, hanem még sok más, lelkileg felemelő időszakot és kultúreseményt tudjunk együtt ünnepelni.