Vizi László Tamás főiskolai tanár

A mindenkori hatalom irtózik a felmentéstől

Megmondom őszintén, nem tudtam, hogy a székesfehérvári egyházmegye a 20-as, 30-as években milyen csődközeli helyzetben volt, és az adósságállománya mennyire fojtogatta, de az már nem meglepő, hogy mindebből a magyar kormányzat, az akkori kultusztárca és kultuszpolitika annak ellenére is segítséget nyújtott, hogy számtalan vita volt Hóman és az egyházi vezetők között számos kérdésben.

Tisztelt Konferencia!

Az első szó a köszöneté. Meg kell, hogy mondjam, a Hóman Bálint Alapítvány által szervezett és sok mindenkivel kiegészülő mai konferencia egy eredményes kezdeményezés volt, sikeres konferenciának ítélem. Gratulálok a szervezőknek, hiszen olyan programot állítottak össze, aminek jól látható íve volt, és volt benne különlegesség is. Kezdve azzal, hogy Újvári Gábor professzor úr felvázolta Hóman Bálint oktatáspolitikai, kultuszpolitikai és politikai életművét, munkásságát, tette ezt a Szent Istvánról készült Hóman kötet kapcsán, mutatta be azt a kort, amelyen Hóman Bálint munkássága látszódott. Ezután a konferencia tematikusan fordult át a Hóman és Székesfehérvár kapcsolatára. Farkas Gábor professzor úr azt a folyamatot mutatta be, hogy ez az elfeledett, poros, politikailag panamáktól hemzsegő város, hogyan jut hozzá egy olyan személyiséghez, mint Hóman Bálint, és ez a személy néhány év alatt, hogy alakítja át Székesfehérvár várost. Az ő szellemisége, várospolitikai gondolkodása, milyen hatást gyakorol erre a városra. Pedig ahogyan hallottuk az előadásban, nyögvenyelősen ment ez a választás, de sikerült és néhány év múlva Hóman Bálint vitathatatlanul a legnépszerűbb személyisége volt Székesfehérvárnak. S ez egyenesen vezet el oda, hogy az 1938-as Szent István emlékév elképzelhetetlen Hóman Bálint neve, tevékenysége és közreműködése nélkül. Hogy ez mennyire így van, arra Demeter Zsófia igazgató asszony adta meg a választ. Rendkívüli élményben lehetett része annak, aki elkísérte Zsófiát ezen az úton, és végighallgatta előadását. Különleges dolog, amikor egy konferencia kilép a teremből, és felajánlja, nézzük meg a saját szemünkkel. A későbbi előadásokat mélyfúrásnak nevezem. Főapát őr gondolatai Békefi, a ciszterek és Hóman kapcsolatáról, Hóman egyházpolitikai gondolkodása is átjött ezen. Tőkéczki László professzor mintegy keretet adott ennek a konferenciának: mintát mutatott, hogy a konferencia mai előadóinak gondolatai mennyire időtállóak, és mennyire szükséges ezeket a hómani, klebelsbergi gondolatokat ápolni.

Ismét szóba jött Hóman Bálint rehabilitálása, akár a szakmai, akár a politikai, de az még várat magára. Erre Tőkéczki László is utalt. Azt kérném, nézzék meg már egyszer a jogászok azt is, hogy mik is voltak pontosan azok a vádpontok a jogerős ítéletben! A Hóman-pert részletességgel nem vizsgáltam, nem volt feladatom soha, de tudomásom szerint a legfontosabb vádpont nem az volt, hogy megszavazta volna a zsidó törvényeket, hanem a Szovjetunió elleni hadba lépésbe való közreműködés. Egy olyan momentum – amire Tőkéczki László is utalt –, hogy egy korszak elítéléséről volt szó, és az ő szerencsétlensége az, hogy akkor éppen miniszter volt. Azt gondolom, hogy az attól való félelem akadályozza Hóman Bálint jogi értelemben vett rehabilitálását, hogy ez elindíthat egy olyan eseménysort, ami mások rehabilitálásához is elvezethet, vagy felveti mások rehabilitálásának szükségességét is. Nincs kétségem, az ilyen dolgoktól az általában vett hatalom irtózik. Nézzük meg, hogy 2010 óta sem tudott ebben a kérdésben előre lépni a rehabilitációért küzdők csoportja! Amennyire tájékozódtam, most újra birói szakaszba kerül a dolog. Úgy tűnik, jó esély van arra, hogy előbb, mint utóbb ez is megtörténik. S akkor a legközelebbi Hóman konferencián Hóman Bálintról már úgy beszélhetünk, hogy mentesül azoktól a jogi hátrányoktól, melyeket a II. világháború után elszenvedni kényszerült.

Vagy hát nem szeretet volt, hanem gyűlölség,
Hogy simítni kezdtem a nemzet erkölcsét,
S azt akartam, hogy a népek dísze légyen,
Kivel becsületet valljak és ne szégyent? …
Hajt az idő gyorsan – rendes útján eljár –
Ha felülünk, felvesz, ha maradunk, nem vár,
Változik a világ: gyengül, ami erős,
És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt.

Hajt az idő, nem vár: elhalunk, mi vének,
Csak híre marad fenn karunk erejének:
Más öltőbeli nép, más ivadék nő fel,
Aki ésszel hódit, nem testi erővel.
Ím az ész nemrég is egyszerű port talált,
Mely egész hadakra képes szórni halált;
Toldi vagy nem Toldi … hull előtte sorban:
Az ész ereje győz abban a kis porban!

Arany János: Toldi estéje